A FarmÓra podcast második évadának harmadik epizódjában Várszegi Botond, Az ALPHAVET marketing-igazgatójának vendége Dankó Mónika, az ALPHAVET Alpha Pest Control üzletágának vezetője volt. Arról beszélgettek,hogy a rágcsálók, legyen szó egérről, patkányról vagy mezei pockokról, milyen higiéniai és gazdasági kockázatot jelentenek: kárt tesznek az élelmiszerben, a takarmányban, a szigetelésben, de akár betegségeket is terjeszthetnek.
A rágcsálók jelenléte sokkal több, mint kellemetlen benyomás. Amikor egér, patkány vagy mezei pocok bukkan fel otthon vagy egy állattartó telepen, azonnal felmerül a higiéniai, az állategészségügyi és a gazdasági kockázat kérdése is. Megdézsmálják az élelmiszert és a takarmányt, kárt okoznak az épületszerkezetben, kábeleket, csöveket rágcsálnak, és közben kórokozókat hurcolnak magukkal. Ha ezzel a jelenséggel foglalkozik, valójában az egész élelmiszerlánc biztonságát védi – a saját háztartásától egy nagyüzemi sertéstelepig.
Az alábbiakban azokról a témákról olvashat, melyekről a FarmÓra beszélgetésben is szó volt: miért bonyolult a rágcsálók elleni védekezés, milyen következményekkel járhat a fertőzöttség, hogyan előzheti meg a problémát, és milyen eszközökkel lehet felelősen beavatkozni.
Ha szívesebben hallgatná meg a beszélgetést, megteheti itt:
Miért különösen nehéz a rágcsálók elleni védekezés?
A rágcsálók – különösen a patkány – rendkívül intelligens, alkalmazkodó élőlény. Életmódjukból fakadóan gyorsan szaporodnak, ügyesen rejtőzködnek, és hamar megtalálják azokat a pontokat, ahol élelemhez és vízhez juthatnak. Ez önmagában is kihívás, de az elmúlt évek szabályozási változásai tovább bonyolították a helyzetet.
2018-ban az Európai Unió egész területén szigorították az antikoaguláns hatóanyagú rágcsálóirtó szerek lakossági felhasználását. A magánszemély számára elérhető készítmények hatóanyag-tartalma felére csökkent. A döntés hátterében az áll, hogy ezek a hatóanyagok mutagén tulajdonságúak, a DNS szerkezetét módosíthatják, magzatkárosító hatást fejthetnek ki, és súlyos másodlagos mérgezést okozhatnak.
Ha egy elpusztult rágcsálót például kutya vagy macska elfogyaszt, megfelelő mennyiségű antikoaguláns felhalmozódása után akár halálos kimenetelű mérgezés is kialakulhat. Ugyanez érvényes a vadon élő fajokra is: gyakran kerülnek elő elhullott ragadozó madarak, amelyek a mérgezett rágcsálók elfogyasztása miatt pusztulnak el.
A szabályozás következménye, hogy a lakossági felhasználó gyengébb hatású készítményekkel találkozik, a teljes hatáserőt képviselő szerek alkalmazása professzionális kártevőirtók, gázmesterek feladata. Ez a változás növeli a megelőzés jelentőségét: ott, ahol a rágcsálók könnyen találnak táplálékot és búvóhelyet, a gyengébb hatóanyagú készítményekkel jóval nehezebb eredményt elérni.
A patkány a városban – miért kedvező számára a csatornahálózat?
Ha nagyvárosi környezetről beszél, elsőre talán úgy érzi, ez kifejezetten „kényelmetlen” élőhely egy rágcsáló számára. A valóság ennek az ellenkezője. A vándorpatkány számára a csatornahálózat ideális közeg.
Odalent állandó a hőmérséklet, télen sincs fagy. A csővezetékek védett teret biztosítanak, ahol a ragadozók, az ember és az időjárás hatása korlátozott. A gondot az emberi szokások tovább fokozzák.
Sokan a felesleges ételmaradékot a WC-be öntik, amely így közvetlenül a csatornába kerül. Ezzel gyakorlatilag rendszeres táplálékforrást biztosítanak a patkányoknak. A csatornahálózatban élő populáció folyamatosan talál élelmet, miközben a környezeti feltételek stabilak.
A rágcsálóirtás városi környezetben emiatt különösen összetett. Nem elegendő a felszíni etetődobozok kihelyezése a házak mellé vagy a terekre. A hatékony deratizáció része, hogy a csatornahálózatban is történjen kezelés. A gyakorlatot tovább nehezíti, hogy egyes antikoaguláns hatóanyagokkal szemben rezisztens patkánypopulációk is kialakulhatnak.
Ennek kezelésére jelent meg egy alternatív megoldás: a kolekalciferolra (D₃-vitamin) épülő készítmények csoportja. Ezek túladagolása blokkolja a táplálék- és folyadékfelvételt. A rágcsáló néhány napon belül éhezés és szomjazás következtében elpusztul. A módszer előnye, hogy nem okoz olyan típusú másodlagos toxicitást, mint az antikoaguláns hatóanyagok, ugyanakkor professzionális tervezést és szigorú alkalmazást igényel.
Milyen egészségügyi és gazdasági kockázatokkal számolhat?
Közegészségügyi szempontból a rágcsálók jelenléte minden környezetben kockázatot jelent. Testfelületükön, szőrükön, lábukon, valamint ürülékükben és vizeletükben kórokozókat hordozhatnak. Ha ezek élelmiszerrel vagy takarmánnyal érintkeznek, a fertőzés közvetlen veszélye valós.
Otthoni környezetben már az is elég, ha egy rágcsáló végigszalad egy dobozos üdítő tetején, amelyet később kézmosás vagy törlés nélkül a szájához emel. A láthatatlan szennyeződés így közvetlenül a szervezetbe juthat. Egy, az Egyesült Államokban dokumentált esetben egy házaspár halt meg rágcsálók által szennyezett élelmiszer fogyasztása miatt. Ez szélsőséges, de jól mutatja, hogy a probléma nem elméleti.
Állattartó telepeken a helyzet még súlyosabb. A patkányok például leptospirózis kórokozóit terjeszthetik. Egy telepi fertőzés esetén az állomány jelentős részét érintheti megbetegedés. A kezelés oltásokkal és gyógyszeres kúrákkal rendkívül költséges. Egyetlen sertéstelepen ilyen járvány több tízmillió forintos veszteséget is okozhat.
A rágcsálók a takarmányt is tönkretehetik. Nemcsak elfogyasztják egy részét, hanem vizelettel és ürülékkel szennyezik, amely így állategészségügyi kockázatot jelent, a szó szoros értelmében „hulladékká” válhat. Az épületszerkezet megrongálása – föld alatti járatok, fészkek, falban vezetett kábelek megrágása – további, sokszor rejtett kár.
Megelőzés otthon és a telepen – rendezettség és tudatosság
A jelenlegi körülmények között a védekezés kulcsa a megelőzés. Minél kevésbé talál vonzó feltételeket a rágcsáló, annál kisebb az esélye a tartós megtelepedésnek.
Otthon, kertes házban, kisebb gazdaságban érdemes végigtekintenie az udvaron és az épületek környezetében:
- Vannak „kuplerájszerű” sarkok, ahol egymásra halmozott farakások, raklapok, régi deszkák, bontott anyagok hevernek?
- Rosszul kezelt komposztáló áll, amelyben nagy mennyiségű szerves anyag pang hónapokig?
- Gyümölcsfák – például diófa – alatt a lehullott termés hosszú ideig a földön marad?
A patkány különösen kedveli a diót. Ha a termés a fa alatt hever, azzal valójában folyamatos, bőséges táplálékforrást kínál számára.
Állattartó telepeken gyakori probléma, hogy a takarmány tárolása, mozgatása nem zárt rendszerben történik. A rágcsáló könnyen hozzáfér a kiömlött tápokhoz, takarmányhalmokhoz, és rövid időn belül állandó élelemforrást talál.
Kiemelten fontos az udvaron tartott kutyák, macskák etetési és itatási gyakorlata is. Ha az állat előtt folyamatosan kint van a táp és a víz, azt a patkány is meg fogja találni. Ezzel akarva-akaratlanul maga szolgál fel „szervizasztalt” a rágcsálónak. Ha viszont a tálakat csak meghatározott etetési időben helyezi ki, majd visszaveszi és elöblíti, a vonzerő máris csökken.
Mindezek látszólag apró lépések, de ha következetesen végigviszi őket, a rágcsálók számára egyszerűen kevésbé lesz vonzó az adott terület. Ha nincs élelem és víz, másik helyszínt keresnek.
Monitoring – hogyan ismerheti fel időben a fertőzöttséget?
A megelőzés része, hogy ne akkor szembesüljön a problémával, amikor már látványos a károkozás. Ebben segít a folyamatos monitoring.
Egerek esetén gyakran alkalmaznak ragasztós csapdákat. Az egér kíváncsi, kevésbé óvatos, ezért könnyebben beleszalad ezekbe. Nem ritka, hogy egyetlen lapon több példány is fennakad.
Patkányoknál a helyzet összetettebb. Itt írtószermentes monitoring csalétkek, úgynevezett etetőblokkok vagy pépek használata a jellemző. Ezeket etetődobozokban helyezik ki azokra a pontokra, ahol rágcsáló jelenlétére gyanakodnak. A fogyasztás mértéke visszajelzést ad arról, mennyire aktív a populáció.
Jellegzetes jel a talajban megjelenő földlyukak, úgynevezett felfúrások csoportja. A vándorpatkány egy fészekhez több kijáratot is épít. Egyik a legrövidebb út a vízforráshoz, másik a táplálékhoz, a harmadik menekülőút, a negyedik párzásnál használatos. Ha egy udvaron vagy telepen sok ilyen nyílást lát, az intenzív patkányjelenlét jele.
Súlyos fertőzöttség esetén a talaj adja a legdrámaibb jelzést. Előfordulhat, hogy a patkányjáratok annyira behálózzák a felszín alatti réteget, hogy az ember vagy az állat lába járás közben szó szerint beszakad. Ilyen helyzet állattartó telepeken már előfordult.
Irtószeres védekezés – mikor elkerülhetetlen?
Ha a megelőző intézkedések és a monitoring alapján egyértelmű a fertőzöttség, bizonyos helyzetekben írtószeres beavatkozás válik szükségessé. Ilyenkor a cél, hogy az adott populációt minél rövidebb idő alatt minél több egyedre kiterjedően visszaszorítsa.
Az antikoaguláns hatóanyagú csalétkek sajátossága, hogy egyszeri fogyasztás után már képesek beindítani a véralvadás-gátlás folyamatát, ugyanakkor a rágcsáló csak néhány nap elteltével pusztul el. Ez tudatosan alakított tulajdonság. Ha a többiek azt tapasztalnák, hogy a frissen megjelent új táplálék elfogyasztása után azonnal elhullik a társuk, később már senki nem nyúlna hozzá.
A patkány a populáció legidősebb, legéletképesebb egyedét küldi „kóstolónak”. Ha vele rövid távon nem történik látható probléma, a többi egyed is fogyasztani kezd az adott táplálékból. Ez teszi lehetővé, hogy egy populáció jelentős részét elérje a mérgezett csalétek.
Állattartó telepeken ugyanakkor gyakran más helyzet adódik. A patkány ott bőséges, megszokott takarmányhoz jut. Az új csalétek kevésbé vonzó, a rágcsáló óvatosabb. Ilyenkor jönnek szóba a kontaktkészítmények – krémek, habok –, amelyeket a patkány járataiban, közlekedési útvonalain a felületre kennek.
A patkány végigmászik rajta, a készítmény a szőrzetre és a talppárnákra tapad. Mivel a patkány naponta többször tisztálkodik, rendszeresen lenyalja magáról az anyagot, amely így a tápcsatornán keresztül bejut a szervezetébe. A módszer előnye, hogy nem kell új élelmiszerhez „hozzászoktatni” a rágcsálót, hiszen a takarmányát nem érinti, az írtószer a bundájáról kerül be a szervezetbe.
Biztonság, ha gyerek és háziállat is jelen van
Otthoni környezetben jogos igénye, hogy a védekezés ne veszélyeztesse a gyermeket vagy a háziállatot. A modern gyakorlat ezért zárt, kulccsal nyitható rágcsálóetető dobozokat használ.
Ezekben fémhuzalok vagy tüskék találhatók, amelyekre a parafinos blokkokat vagy pépeket rögzíteni kell. A rágcsáló így nem tudja kivinni a csalétket a dobozból, csak a belső térben fogyaszt belőle. A kulcsos zár megakadályozza, hogy illetéktelen személy – gyermek, járókelő – hozzáférjen a tartalomhoz.
Az Európai Unió területén kötelező, hogy az ilyen készítmények tartalmazzanak erősen keserű ízű anyagot (bitrexet). A rágcsálók a keserű ízt nem érzékelik, a többi faj viszont igen érzékenyen reagál rá. Ha ember vagy állat megrágja, az erős rossz íz miatt jellemzően nem fogyaszt belőle nagy mennyiséget.
Léteznek ugyanakkor kockázatos helyzetek. Nagytestű, habzsolva evő kutya esetén előfordulhat, hogy a készítményt egyben, rágás nélkül nyeli le. Ilyenkor a keserűanyag nem fejti ki hánytató hatását, és valós esélye van a mérgezés kialakulásának. Ezért különösen fontos, hogy otthoni környezetben az etetődobozokat átgondolt helyre, a kutya, macska számára hozzáférhetetlen pontra helyezze.
Integrált kártevő-menedzsment – gondolkodás rendszerben
A jövő a rágcsálók elleni védekezésben az úgynevezett integrált kártevő-menedzsment (IPM). Ez nem egyetlen módszert jelent, hanem egy gondolkodásmódot.
Ennek elemei:
- a terület állapotának részletes felmérése;
- a bejutási pontok azonosítása (nyílászárók, hézagok, sérülések);
- a fizikai-mechanikai megelőzés előtérbe helyezése (javítás, szúnyogháló, burkolatok, raktári rend);
- a folyamatos monitoring ragasztós csapdákkal, etetőblokkokkal;
- és csak azután, a monitoring eredményei alapján, szükség esetén a kémiai beavatkozás.
Egy jól felépített IPM-rendszerben a szakember minden lépést adat alapon választ: nem „vakon” szór írtószert, hanem annak megfelelően dönt, hogy hol, milyen intenzitású fertőzöttséget mért.
A modernebb megközelítések már a mesterséges intelligencia bevonását is vizsgálják: például olyan csapdák és szenzorok segítségével, amelyek valós időben küldenek adatot a rágcsálók mozgásáról. Kísérleti fázisban vannak elektromágneses hullámokra épülő módszerek is, amelyekkel egyes állatjárványok megelőzésénél várnak áttörést.
Ezzel szemben az ultrahangos riasztók hatékonyságát a gyakorlati tapasztalat kevéssé támasztja alá. A kép tehát árnyalt: a valódi fejlődés a rendszerben való gondolkodásból, a megelőzés és a pontos felügyelet erősítéséből várható.
Összegzés – mit tehet ma, hogy kevesebb rágcsálóval kelljen számolnia?
Ha szeretné csökkenteni a rágcsálófertőzöttség esélyét otthon vagy a telepen, érdemes az alábbi lépésekben gondolkodnia:
- Rendezettség: szüntesse meg a farakások alatti, raklapok mögötti „rejtekhelyeket”, kezelje a komposztálót, takarítsa fel a lehullott termést.
- Élelem és víz elérhetősége: zárt takarmánytárolás, időzített etetés, az állatok itatóinak átgondolt használata.
- Bejutási pontok megszüntetése: réseket, hézagokat, nyílászárók melletti nyílásokat javítson ki, az épületeket tegye minél zártabbá.
- Monitoring: alkalmazzon ragasztós csapdákat, monitoringblokkokat, figyelje a felfúrásokat, földlyukakat, szennyeződéseket.
- Szükség szerinti irtás: ha a fertőzöttség egyértelmű, professzionális módszerekkel, zárt etetődobozokkal, adott esetben szakember bevonásával dolgozzon.
A rágcsálók elleni védekezés nem pillanatnyi feladat. Sokkal inkább folyamatos, tudatos működésmód, ahol a megelőzés, a rendszeres ellenőrzés és a szakszerű beavatkozás együtt adja meg azt a biztonsági szintet, amely mellett otthon és a telepen egyaránt nyugodtabban végezheti a mindennapi munkáját.
Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornánkra, és ne felejtse el megnyomni a felületen a kis csengő ikont is, hogy mindig első kézből értesülhessen a legújabb részekről!
A Farmóra támogatója az AnivetDirect és a Farmzóna.
